Ame no Uzume

Sziasztok!

Ame no Uzume az egyik legkiemelkedőbb személy, ha a sámánokat tanulmányozzuk. Bizony. De ki is ő?

Nos egy isten, kami. Az ő segítségével sikerült Amaterasu-oo-mikamit kicsalogatni a barlangból. Biztosan mindenki emlékszik a sztorira, de azért had meséljem el: (kicsit szabadosan)

"Egyszer Amaterasu írtóra berágott a tesójára, és tiszta depivel beemózott egy barlangba, mondván: itt jó sötét van, és kint is az lesz, hah... Nos kint valóban az lett, - a barlangban meg tuti, hogy világos, de mind1- szóval kint megállt az élet, és az istenek nagyon megijedtek, hogy vége, jön a világvége, a Ragnarok... jah, nem az nem itt van. ^^" 

  Szóval ezért összedugják a fejüket, és Ame no Uzumének az a nagyszerű ötlete támad, hogy egy hordóra állva magát illegetve olyan hangos hahotára gerjeszti a többi istent, hogy azt Amaterasu meghallja. Meg is hallotta, és mérges lett, meg elkeseredett, meg depis... még jobban... hogy már másik istent találtak helyette?? 

 De neeeeeeem, amikor kikukucskál csak magát látja a tükörben, amit a szemben lévő szakaki fára akasztottak,  és majd meghal a kíváncsiságtól, hogy ki lehet az a szépséges isten, aki ott áll előtte. (Ő maga ugye). Annyira meg lett babonázva Amaterasu, hogy a fondorlatos tervet át sem látta, és hamarosan a tomboló tömeg közepén találta magát, ahonnan nem futhatott vissza a barlangba, mert az bizony elzárták. 

  Szóval a végén megbékél, és megígéri, hogy soha többé nem bújik el. "

Khömm... nos ennyi a sztori kb. kicsit télleg szabadosan, aki szeretné kb 1-2 oldal a Kojikiben, tessék elolvasni XD

Szóval Ame no Uzume táncolt... táncolt?? Dehogyis!! Ledobta a ruháit, és úgy táncolt. Ezt nevezik az első kagurának, és mivel még egy másik isten is megszállta a tánc alatt, ezért az első eksztázisnak is nevezik. Nos, kitudja, de kedves sztori... 

A vörös nyílhegyen azért nem tesz túl XD wwnn

A kamitsuke szertartás

Helló!

A mai témám a kamitsuke, vagyis a beavatási szertartás. Ez az ogamiszamák sámánná avatásának szertartása. 

   A kamitsuke szertartásnak van egy nagyon durva böjtös bevezetése, majd maga a szertartás. A böjt három hétig tart és ezalatt a sámán jelöltnek egy kis kunyhóban kell gubbasztania. De tényleg... mert olyan kicsire építik a kunyhót, hogy nem tud benne más csinálni, csak ülni, jó esetben. Mindezt egy patakhoz közel, mert ősszel- télen, amikor a legtöbb beavatás történik, mi sem esik jobban mint napi háromszori meritkezés a hideg vízben. 

  Amennyiben ezt első 3 hetet teljesítette sort kerítenek rögtön utána a beavatási ceremóniára, amely szintén egy rituális merítéssel kezdődik. (Vagy 3333-10000-gy változó mennyiségű merítéssel). Nos ezután a leányt bevezetik a terembe, amit szépen feldíszítettek, figyelve az égtájak szimbólumaira stb. és akkor elkezdődik.

  De mi? Nos a fiatal, az idősebb, segítő sámánok keze alatt átéli első eksztázisát. E során megtudja, hogy ki az ő védő szelleme és ilyenek. Megkapja a szent tárgyakat, amiket majd használni fog a későbbiek során. Új nevet is kap, és szép új ruhát, másnap pedig megüli a szellemmel az esküvői szertartását.

  Tulajdonképpen ez a szertartás, ha nagyon hivatásosak és korrektek akarunk lenni, akkor nevezhetjük a sámán rituális halálának és újjászületésének ünnepének.
Már ha minden jól alakul....

Kawamura, Kunimitsu: The life of Shamaness: Scenes From The Shamanism of Northeastern Japan. Folkbeliefs in Modern Japan, Edited by Nobutaka Inoue, trans. by Norman Havens. Kokugakuin University, Tokyo, 1994. 92-124 o.

Ogamiszama és Kamiszama

Hellóka mindenki!

Ahogy ígértem régebben, íme itt van az összehasonlítás. Nos hol is kezdjem:

1, Ogamiszama: 

Az ogamiszama bizony vak, 4-5 évesen kezd tanulni (vagy minél fiatalabb korban), mindenesetre a vakká válása után. Ez a tanulás bizony több éves tanulást jelent, és sok keserűséget, könnyeket. De mindezek betetőzése a beavatási ceremónia (erről is lesz majd egy bejegyzésem). Ezután "munkába áll" és dolgozik estétől Mikulásig. Nem egyszerű kérem. Ééééés mindemellett rendes családi életet is él a legtöbb esetben. 

         A férje sokszor szintén vak, de ez van. Régebben egyébként nem volt szokás, hogy családjuk legyen, de ez idővel megváltozott. 

2. Kamiszama

Jól lát, első és legnagyobb különbség szerintem a két sámánalak között. Mindemellett a kamiszamák elhivatottsága felnőtt korban alakul ki (szinte csak háziasszonyok, lelki stressz hatására). Sokat gyakorolja hivatását, és így válok egyre jobb és jobb sámánná. Viszont ő kiharcolja az elfogadást, mármint azt , hogy az őt körülvevők elfogadják. Ez azért kell, mert eleinte csupán arra tudnak gondolni a családtagok, hogy egy gonosz szellem az, aki megszállta az asszonyt. Ha sok jó dolgot csinál (megtalál elveszett tárgyakat stb, akkor elhiszik, hogy egy jó szellem költözött belé) Viszont a családját elhanyagolja, nem megy vissza hozzájuk (előfordulhat) és csak az istennek él, aki őt kiválasztottá tette.

Ez a csoport hasonlít leginkább a szibériai sámánokhoz. (legalábbis elhívatásuk tekintetében)

A kövi bejegyzés hamarosan jön :D

Szerencsétlen esetek

Kedves Olvasó!

Nem tudok ellenállni, és írok még :) Sok érdekes témám van még a sámánokkal kapcsolatban :P

Szóval a szerencsétlen esetek. Mit is értek ezek alatt? Nos elsősorban... 

1. amikor a sámánjelöltből nem lesz sámán

2, amikor a sámánjelöltről nem hiszik el hogy sámán

3, amikor a sámán erejéről azt hiszik hogy csak "mese"

4, és amikor maga a sámán se gondolja komolyan...

Tehát...

1, Igen előfordul. Eléggé kellemetlen eset. Had vázoljam fel: összegyűl a falu népe, egy csomó sámánasszony a környező helyekről, és elkezdik a sámánná avatási szertartást a kamitsukét, amelynek fénypontja az amikor a fiatal lány transzba esik, életében először, és megtudja hogy ki lesz a védőszelleme. Vagyis... 

Problémák:

a, a lány nem esik transzba

b, egy isten sem választja ki

Hát ez rendkívül kellemetlen eset. tulajdonképp azt kell mondanom, hogy ez az egész családot megszégyeníti, ha lehet így fogalmazni. A sok pénz és egyéb dolgok, amit feláldoztak, mind a semmivel lettek egyenértékűek.. 

Szóval van ilyen...

2, Ez kamiszamák esetében fordul elő (igen hamarosan, bemutatom a két típust akit elemzek, a kamiszamákat és az ogamiszamákat bővebben). ekkor a környezetét nem tudja meggyőzni arról,. hogy az őt megszálló szellem nem egy mono (gonosz szellem) hanem egy isten :) aki jó és segíteni akar. 

Ez sem kellemes...

3, A sok szkeptikus támadja a sámánokat... és hát, van az úgy, amikor nem igazán hisznek neki, amikor zat mondja,hoyg dühös macska szellem miatt vagy náthás... (igen és nem amiatt mert nincs fűtés a házban és nedves, hideg idő van...) 

4, Na igen, szerintem ez olyan Darwin-díjas dolog. Tehát amikor a sámán kitalálja, hogy a gyógyítás ára és a gyógyítás időtartama között fordított arányosság van. 10 yen-> 2 hét....de akciósan: 20 yen-> 1 hét!!!

Kihagyhatatlan! Illetve az is kellemetlen ha azt mondja, hogy a védőszelleme kérte meg az árak duplázására, mert neki a paradicsomban szüksége van a pénzre... (az ilyen sztorikra a japán rendörség csak egy "are you f*ing kidding me fejet vág többnyire és 3 nap zárka)

Kb ezek a legismertebb esetek :)

Elhagymázás, kosarazás

Kedves Olvasó!

Sajnos régennem jelentkeztem, de elég kevés időm van és nagyon be vagyok úszva mindennel. :( Nehéz ez a két suli együtt. Nah de mind1

Szóval a mai téma: elhagymázás, kosarazás.

Mit is jelentenek ezek a szavak? Igazán gyönyörű japán terminológiák ezek, kérem! :)

Közük ugyan sok nincs egymáshoz, csupán annyi hogy mind a kettő japán kifejezés, és Japánhoz kapcsolódik. Merem állítani hogy előbbi, az "elhagymázás" közismertebb, mint a kosarazás. (Nem nem az a kosarazás, egyik se!) xD 

Tehát mit is jelent az elhagymázás? Az elhagymázás tulajdonképpen a WW2 alatt, és után volt, mondjuk úgy, mindennapos jelenség. 

A városban lakó japánok nagyon szegények voltak, és nem volt élelmük, ellenben a falusiakkal, akiknek azért volt mit enni, jó párnak tartalékuk is volt. Így elindul a cserekereskedelem. A városi odaadta kincseit egy egy szárazabb retekért, egy kis mérő kölesért... ohh az a rizs, hát az nem volt...

Szóval, miért is elhagymázás? Nem, nem azért, mert nekiálltak dugványozni, vagy dughagymát ültetni. Hanem mert a városi japánok már a sokadik bőrt, felhasználható értékeket húzták le magukról, hogy élelemhez jussanak. Éppúgy ahogy a hagymáról is le lehet venni a rétegeket. (nem, most nem viccelünk a régi jó Shrekes poénnal... A hagyma réteges...)

De akkor mi a kosarazás? (Ezt a kifejezést senki se használja GA előtt, mert nem ilyen elfogadott kifejezés... csak olyan kvázi fordítása a zaru mawashinak ("passing the basket"))

Ennek azonban már sokkal több köze van a szeretett sámánjainkhoz! Ugye említettem volt, vagy ha nem akkor most megteszem, hogy, mint ahogy a városi olykor már a legutolsó rétegeket húzta le magáról ételért, úgy a sámánok szüleinek, felmenőinek is drága volt ám a fiatal taníttatása. (nagyon sok koku rizs!)

És már előre "várták" a kamitsuke (beavatási) szertartást, ami kb megsokszorozta a család anyagi terheit. A szertartás díját ezzel a kosarazással gyűjtötték be a többi falusitól, azzal az ígérettel, hogy visszafizetik (gentlemen's agreement). 

Tehát ott állunk a szertartás előtt egy nappal, vagy épp a szertartás napján, és megy körbe a kosár, amibe mindenki beletesz egy kisebb összeget. Pont úgy mint nálunk menyasszony tánc során :D

A pénz nagy részéből a szertartás költségeit fizetik ki, plusz a tanító sámánnak, stb. 

De így ugye a sámán családja még jobban eladósodik... ezért a sámánra nagy felelősség nehezedik... helytáll-e a későbbiekben, és tud-e majd segíteni a családján? 

Kinek mi sikerült...

Ennyit mára :D

A vakságot, vajh, mi okozza?

Kedves Olvasó!

Talán már elgondolkodtál, hogy miért is a japán sámánokról írok szakdolgozatot, miért is őket kutatom stb. A válasz igen egyszerű... ehhez volt meg a megfelelő háttértudásom. Mindemellett ez még úgy érdekelt is. Sajna annyira nem, mondjuk úgy, aktuális téma. Vagyis inkább a probléma az, hogy ugyan érdekes és izgalmas, nem igazán olyan, amely sokakat érintene. 

No de, ne felejtsük el a címet.. a mai cím: Mi okozza a vakságot? Vagyis miként lesz a sámánasszony vak. 

Elsősorban azt kell megértenünk, hogy azok a sámánasszonyok, akikről írtam, és akiket tanulmányozok mára igencsak kevesen vannak. Alig van egy két új tanítványuk, ez egyrészt azért van, mert modern társadalom lett a japáni. Másrészt pedig azért mert kevesebb lett a vak gyermekek száma. 

Bizony, lecsökkent... drasztikusan. 

Északon régebben eléggé sok vakon született vagy később megvakult gyermek élt. Ennek oka a rossz táplálkozási lehetőségben, a hideg időjárásban és a higiéniai alapfeltételek szinte teljes hiányában keresendő. 

Mivel az északi területeken az éghajlat nem épp a legkellemesebb, így kevesebb élelmiszert tudtak termeszteni, háborús időkben ez pedig sok ártatlan ember nyomorúságos éhhalálához vezetett.

Megfelelő számú orvos, gyógyító sem volt, ráadásul a családok legtöbbje képtelen lett volna megfizetni az orvost. Így a gyermek sokszor legyengült és meghalt. Azonban ha nem halt meg sokszor voltak szövődményei a betegségeiknek. Ilyen szövődmény volt a vakság is.

Ha azonban északon, ahol csak az marad életben aki dolgozik, valaki megvakult az bizony egyet jelentett a szinte biztos halállal. Nos, ekkor lépett be a képbe a falu sámánasszonya (vagy asszonyai). 

És a fiatal elkezdhette a tanulmányait mint kis növendék. 

:)

Zene, zene mátka...

Egyes zenekarok is használnak fel sámán motívumokat. Az egyik ilyen együttes az Onmyou-za. Az együttes a nevét a Yin-Yang "mágusoktól" vették. Tehát lássuk:

     Az Onmyou-za egy heavy metal zenekar. Stílusukba bele illesztették a japán népmesei motívumokat, dalszövegeik legtöbbször varázslatos, vagy éppen félelmetes, varázslényekről, szellemekről szólnak. Ezen kívül ruházkodásukban is kiemelendők e helyütt, ugyanis leginkább a Heian-kor inspirálta ruhadarabokat hordanak mind klipjeikben mind koncertjeik során. Ezen kívül nem egyszer öltözött be az énekesnő, Kuro Neko, mikónak. Láthatóan ők is kedvelik a sámánasszonyokat övező misztikumot. 

Képek:

                                                                  Mikó ruhában