A vakságot, vajh, mi okozza?

Kedves Olvasó!

Talán már elgondolkodtál, hogy miért is a japán sámánokról írok szakdolgozatot, miért is őket kutatom stb. A válasz igen egyszerű... ehhez volt meg a megfelelő háttértudásom. Mindemellett ez még úgy érdekelt is. Sajna annyira nem, mondjuk úgy, aktuális téma. Vagyis inkább a probléma az, hogy ugyan érdekes és izgalmas, nem igazán olyan, amely sokakat érintene. 

No de, ne felejtsük el a címet.. a mai cím: Mi okozza a vakságot? Vagyis miként lesz a sámánasszony vak. 

Elsősorban azt kell megértenünk, hogy azok a sámánasszonyok, akikről írtam, és akiket tanulmányozok mára igencsak kevesen vannak. Alig van egy két új tanítványuk, ez egyrészt azért van, mert modern társadalom lett a japáni. Másrészt pedig azért mert kevesebb lett a vak gyermekek száma. 

Bizony, lecsökkent... drasztikusan. 

Északon régebben eléggé sok vakon született vagy később megvakult gyermek élt. Ennek oka a rossz táplálkozási lehetőségben, a hideg időjárásban és a higiéniai alapfeltételek szinte teljes hiányában keresendő. 

Mivel az északi területeken az éghajlat nem épp a legkellemesebb, így kevesebb élelmiszert tudtak termeszteni, háborús időkben ez pedig sok ártatlan ember nyomorúságos éhhalálához vezetett.

Megfelelő számú orvos, gyógyító sem volt, ráadásul a családok legtöbbje képtelen lett volna megfizetni az orvost. Így a gyermek sokszor legyengült és meghalt. Azonban ha nem halt meg sokszor voltak szövődményei a betegségeiknek. Ilyen szövődmény volt a vakság is.

Ha azonban északon, ahol csak az marad életben aki dolgozik, valaki megvakult az bizony egyet jelentett a szinte biztos halállal. Nos, ekkor lépett be a képbe a falu sámánasszonya (vagy asszonyai). 

És a fiatal elkezdhette a tanulmányait mint kis növendék. 

:)