A mai témám a kamitsuke, vagyis a beavatási szertartás. Ez az ogamiszamák sámánná avatásának szertartása.
A kamitsuke szertartásnak van egy nagyon durva böjtös bevezetése, majd maga a szertartás. A böjt három hétig tart és ezalatt a sámán jelöltnek egy kis kunyhóban kell gubbasztania. De tényleg... mert olyan kicsire építik a kunyhót, hogy nem tud benne más csinálni, csak ülni, jó esetben. Mindezt egy patakhoz közel, mert ősszel- télen, amikor a legtöbb beavatás történik, mi sem esik jobban mint napi háromszori meritkezés a hideg vízben.
Amennyiben ezt első 3 hetet teljesítette sort kerítenek rögtön utána a beavatási ceremóniára, amely szintén egy rituális merítéssel kezdődik. (Vagy 3333-10000-gy változó mennyiségű merítéssel). Nos ezután a leányt bevezetik a terembe, amit szépen feldíszítettek, figyelve az égtájak szimbólumaira stb. és akkor elkezdődik.
De mi? Nos a fiatal, az idősebb, segítő sámánok keze alatt átéli első eksztázisát. E során megtudja, hogy ki az ő védő szelleme és ilyenek. Megkapja a szent tárgyakat, amiket majd használni fog a későbbiek során. Új nevet is kap, és szép új ruhát, másnap pedig megüli a szellemmel az esküvői szertartását.
Tulajdonképpen ez a szertartás, ha nagyon hivatásosak és korrektek akarunk lenni, akkor nevezhetjük a sámán rituális halálának és újjászületésének ünnepének.
Már ha minden jól alakul....
Kawamura,
Kunimitsu:
The life of Shamaness: Scenes From The
Shamanism of Northeastern Japan. Folkbeliefs in Modern Japan, Edited by
Nobutaka Inoue, trans. by Norman Havens. Kokugakuin University, Tokyo, 1994.
92-124 o.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése