Ame no Uzume az egyik legkiemelkedőbb személy, ha a sámánokat tanulmányozzuk. Bizony. De ki is ő?
Nos egy isten, kami. Az ő segítségével sikerült Amaterasu-oo-mikamit kicsalogatni a barlangból. Biztosan mindenki emlékszik a sztorira, de azért had meséljem el: (kicsit szabadosan)
"Egyszer Amaterasu írtóra berágott a tesójára, és tiszta depivel beemózott egy barlangba, mondván: itt jó sötét van, és kint is az lesz, hah... Nos kint valóban az lett, - a barlangban meg tuti, hogy világos, de mind1- szóval kint megállt az élet, és az istenek nagyon megijedtek, hogy vége, jön a világvége, a Ragnarok... jah, nem az nem itt van. ^^"
Szóval ezért összedugják a fejüket, és Ame no Uzumének az a nagyszerű ötlete támad, hogy egy hordóra állva magát illegetve olyan hangos hahotára gerjeszti a többi istent, hogy azt Amaterasu meghallja. Meg is hallotta, és mérges lett, meg elkeseredett, meg depis... még jobban... hogy már másik istent találtak helyette??
De neeeeeeem, amikor kikukucskál csak magát látja a tükörben, amit a szemben lévő szakaki fára akasztottak, és majd meghal a kíváncsiságtól, hogy ki lehet az a szépséges isten, aki ott áll előtte. (Ő maga ugye). Annyira meg lett babonázva Amaterasu, hogy a fondorlatos tervet át sem látta, és hamarosan a tomboló tömeg közepén találta magát, ahonnan nem futhatott vissza a barlangba, mert az bizony elzárták.
Szóval a végén megbékél, és megígéri, hogy soha többé nem bújik el. "
Khömm... nos ennyi a sztori kb. kicsit télleg szabadosan, aki szeretné kb 1-2 oldal a Kojikiben, tessék elolvasni XD
Szóval Ame no Uzume táncolt... táncolt?? Dehogyis!! Ledobta a ruháit, és úgy táncolt. Ezt nevezik az első kagurának, és mivel még egy másik isten is megszállta a tánc alatt, ezért az első eksztázisnak is nevezik. Nos, kitudja, de kedves sztori...
A vörös nyílhegyen azért nem tesz túl XD wwnn